Egy nehéz élet nappaljai

Máris itt az első bejegyzés:)

Bevezetésként még annyit, hogy már régóta gondolkodtam a blogindításon,és az első bejegyzés témáján. Sok töprengés után arra jutottam, hogy a barátságról fogok írni, beleszőve egy saját történetet.

A barátság fogalmát meghatározni nehéz, talán eddig még senkinek sem sikerült, de lehet,hogy helytállóbb az a megközelítés, hogy mindenkinek sikerült, csak másképpen. Az viszont biztos, hogy a legtöbb ember-köztük jómagam is- úgy vélekedik, hogy a jó barát(ok) az élet legszebb ajándékai közé tartoznak. Jóbarátok nem teremnek minden bokorban- de ha egyszer rátalálsz egyre, az mindennél többet ér. Nekem is van szerencsém egy (vagy kettő,erre majd még külön kitérek) ilyen testi-lelki jóbarátot a barátomnak nevezni, akit hívjunk most Dénesnek.

Dénessel 4.-dik éve vagyunk a legjobb barátok, az akkori sulimban ismerkedtünk meg, ahova két külön képzésre jártunk. Szokták volt mondani,hogy a legnagyobb barátságok nem indulnak könnyen- a miénk sem volt kivétel, mikor megláttuk egymást az első közös óránkon, bizony nem voltunk szimpatikusak egymásnak. Aztán valahogy mégis beszédbe elegyedtünk, megismertük jobban egymást, és azóta is a legjobb barátok vagyunk.

A barátságunk túlélt két,nagyon komoly veszekedést is (amiben a mostani barátnőjének is szerep jutott, de érdekes módon nem rajta kaptunk össze). Tudni kell ugyanis, hogy mindketten igen erős ,,jellemek" vagyunk: Dénes szeret a középpontban lenni, és nem nagyon ismeri el,ha nincs igaza,vagy valamit rosszul tud- én pedig gyakorlatilag ugyanez vagyok, csak még egy jóadag ,,kiállok az igazamért akár az ördöggel is" tulajdonsággal megáldva:D Lényeg a lényeg, hogy a második vita után 4 napig úgy nézett ki hogy soha többé nem beszélünk, nem találkozunk többet. És ekkor történt meg a csoda: képesek voltunk mindketten felülemelkedni önnön hiúságunkon, és a barátság érdekében feláldozni az elveinket. Dénes beismerte,hogy tévedett, én pedig beláttam,hogy nagyon hirtelen vontam őt felelősségre. És szerintem ez az igazi barátság ismérve: amikor képes vagy olyan dolgokat megtenni a barátodért, amit minden más körülmények között nem tudnál elképzelni,mondjuk egy haverod esetében. Ugyanis gyakran összekeverik a haverságot a barátsággal. Haverom nekem is rengeteg van, de igazi jóbarátom, legjobb barátom csak Dénes, és a párja, a már említett hölgy, akit most Susan-nak keresztelnék el.

Su-val pedig szintén egy különleges ajéndékot kaptam a sorstól- egy női legjobb barátot,akivel szintén voltak súrlódásaink és akiben szintén feltétlenül megbízom,mióta-ő is felülemelkedvén egy jellemvonásán a barátságért-inkább úgymond szembement a párjával azzal,hogy nem mondta el neki egy tervemet, amiből később meglepetés lett Dénes számára...persze, mondhatjátok,hogy ez nem nagy dolog, de én tisztában vagyok ennek a fontosságával, ugyanis Su őrülten szereti Dénest, minden gondolatát megosztja vele. De amikor a tanácsát kértem a meglepetést illetően,és hogy tartsa titokban Dénes előtt, egy percig nem hezitált, hogy mit tegyen. Dénes,miután megkapta a megleptést, megismervén a készülődés mozzanatait, azt mondta,hogy ennél szebb ajándék neki csak az,hogy Su-val ilyen jó barátok vagyunk.

Összefoglalva: A barátság számomra azt jelenti, hogy esetemben van két ember,akikben feltétlenül megbízhatok. Akikért képes vagyok megváltozni, és akik értem képesek megváltozni. Mellettem vannak bánatban-örömben egyaránt, és ha éjjel 2-kor hívom őket,akkor is felveszik a telefont. Akik azt mondják nekem,hogy olyanok vagyunk,mintha egy család lennénk, és akikről tudom, hogy komolyan gondolják.:)