Egy nehéz élet nappaljai

Ma megvolt a néprajz vizsga. Sokkal simábban ment,mint amire számítottam- a tanárnő nagyon jó fej volt, és eltűrte a kultúrált puskázást:) Így valószínűleg az egész csoportnak,akik most vizsgáztak( 30 ember) meglesz a vizsga, és az érte járó 3 kredit.Apropó puska.

Régi probléma, hogy a mai magyar fiatalok már nem olyan értelmi képsességekkel bírnak, mint azelőtt. Jópáran ellébecolnak az egyetemen évekig, és közben tényleg nem tanulnak semmit.(erre van most készülőben egy Fidesz-törvény,amit bővebben most nem fejtenék ki, a többség biztos így is ismeri...majd talán máskor.) Tényleg nagyon sokan vannak, akik csak a jogviszony, és az így elbliccelhető évek miatt járnak egyetemre...de vannak olyan fiatalok is,akik akarnak tanulni, de vagy nem áll rá az agyuk bizonyos témákra, vagy egyszerűen nem tudják befogadni azt a mennyiségű tananyagot, amit néhány tanár egyszerűen ledarál. ,,,Elmondtam, kész, teljesítettük a félévet, olvassatok el még 6 kötelező, és 10 ajánlott könyvet, talán akkor 5-öst adok a vizsgán." Hát kérem, lehet lekökpödni,de ez a hozzállás engem taszít. Én azt mondom: tanuljunk meg puskát írni!

Ill. tanítsanak meg minket. Legyen olyan óra az egyetemen, ahol jegyzetelni tanul a diák. Tömören, érhetően, a lényeget lefedő vázlatokkal rendelkezzen-azaz egy jó puskával. És amíg azt készíti, legalább az anyag felét meg is tanulja! Nem hatásosabb módszer ez, mint unottan görnyedni a könyv felett? Persze, lehet most azt mondani: ,,egyetemen jegyzetelni már tudni kell, a középiskolában ezt meg kellett volna tanulni" Na de kérem. Aki egy kicsit is képes objektíven szemlélni a magyar oktatást, az nagyon jól tudja, hogy a középiskolák, gimnáziumok többsége nem hogy erre, lassan már semmire nem tanítja meg a gyerekeket...max. arra,hogy hogy mennyire utálatos dolog tanulni.(esetleg még arra,hogy hogyan vegyük fel videóra társaink, vagy akár a tanárok megverését...) Igenis szükség van tanulásmódszertan-tanításra! Biztos vagyok benne, hogyha lenne ilyen óra-lennének ilyen órák, pár éven belül kimutathatóan több, valódi tudással rendelkező diplomást bocsájtana ki magából a felsőoktatás. És lássanak csodát: egyből fejlődésnek indulna az ország...

Summa summarum, szükség van változásokra ez igaz. De biztos, hogy a megfelelő helyen-módon próbálnak változtatni az illetékesek?

Villámbejegyzés: Melyik kedvenc, már halott énekeseket hoznátok vissza, cserébe a mai ,,tehetségekért"?

Nálam spec. Johhny Cash,Elvis Presley,John Lennon a dobogó.

Várom a véleményeket:)

Bevallom őszintén, én bizony az típusú ember vagyok, aki igenis képes abban hinni, hogy a sorsát nem csak ő irányítja. Persze ez nem azt jelenti, hogy hagyom magam az élet által ide-oda dobálni, de igenis hiszem, hogy nem véletlenül történik ez vagy az, okkal lépünk jobbra vagy balra. (persze az is lehet, hogy túl sok Lost-ot néztem:P)

Hosszú ideje nincs már párkapcsolatom, az előzőknek mindig én vetettem véget, mivel úgy éreztem, egyik korábbi partneremben sem találtam meg az igazit. Valami mindig hiányzott...gondolom már sokan voltatok így ti is, kedves olvasóim (ha vannak:D), hogy szép volt, jó volt minden- de valami hiányzott. Talán nem is tudtátok pontosan hogy mi az,de azt határozottan éreztétek, hogy nincs meg. Pontosan így vagyok ezzel én is, talán annyi különbséggel, hogy mostanában kezdek rájönni, hogy mi az, amit keresek egy nőben: hogy képes legyek miatta megváltozni, a hibáimat kijavítani, és hogy ő képes legyen kiváltani belőlem ezt a hatást. Minden ömlengés nélkül, úgy érzem, megtaláltam ezt a nőt. És most, ha ez egy amerikai romantikus történet lenne, be is nyomhatnánk a ,,Happily ever after..." szöveget-de nem az. Ez itt egy magyar történet, tehát csak most kezdődik:P

Az egyetemen nagyon sok csaj van a csoportban, és a női repertoár minden részletét lefedik. Van itt szép,de buta, okos, de nem kifejezetten szép, alacsony, magas, dekoratív, kissé szürkébb egyén. Természetesen a homogenizmus korában már nő-férfi barátság is van(eklatáns példa erre az első bejegyzésben:D) Vannak itt is olyan csajok, akikkel állati jól eldumálok, jól néznek ki, és most kicsit szemét leszek, de máshogy nem tudom kifejezni: egy éjszakára jók lennének. Ezzel nem megsérteni akarok senkit, mert lehet,hogy másoknak éppen ők jelentik az igazit! Ezzel csak azt akartam mondani, hogy hosszabb kapcsolatot nem tudnék velük elképzelni. És azért legyünk őszinték: a legtöbben ilyet keresünk...

Ha kb. 60 ember van egy csoportban, természetszerűleg hat, hogy kialakulnak ,,klikkek". Más másokkal van jóban, ez a társaság erre megy, a másik arra...nálunk is vannak ilyenek, de senki nem utál senkit, maximum, nem beszélget vele annyiszor,mint a többiekkel. Velem is így volt, az év elején egyértelműen az egyik oldal tagja lettem, és a többiekkel nem is nagyon foglalkoztam.( nagy örömömre, ez mára már teljesen megváltozott:)) Köztük volt egy csaj, akit most nevezzünk Annie-nek.Annie egy kedves,aranyos, nem tipikus modell arcú, de formás hölgy, akivel bizony az első 1-2 hónapban nem sokat beszélgettünk, sőt,nem is nagyon foglalkoztunk egymással(igaz, később elmondta,hogy ő már észrevett engem, már csak a magasságom miatt is, ill. rétori képességem végett:D:P). Aztán valahogy ez megváltozott. Annie-vel egyre többet voltunk együtt, egyre többet beszélgettünk,kiderült, hogy gyakorlatilag tükörképei vagyunk egymásnak...és megkedveltük egymást. És habár Annie külsőre teljesen ellentétes volt a női ideálommal, szép lassan észrevettem magamon, hogy talán én hajszoltam eddig egy álomképet. Mert Annie képes volt arra,amiről már fentebb írtam: hogy tudjak megváltozni miatta.

Annie egy kisebbség tagja( nem cigány,és nem is zsidó, ennyit elárulhatok.) Egy olyan kisebbségé,akik felé én kimondott ellenszenvvel viseltetek. Korábban el nem tudtam volna képzelni, hogy én egy ilyen származású emberrel szóba álljak.Amikor Annie bevallotta ezt, meg egy-két olyan dolgot, amit állítása szerint csak nagyon keveseknek mondott el eddig(ilyen hamar,mint nekem,pedig még senkinek), már a nyelvem hegyén volt az addigi természetes reakcióm...de ott is maradt. Azt éreztem,hogy ezért a nőért képes lennék változni...és ez határtalan boldogságot váltott ki nálam. De ekkor beütött a ,,véletlen" faktor: azt is elárulta, hogy neki bonyolult most a lelkivilága, mert reménytelenül szerelmes ugyanabba az emberbe hosszú ideje. És ez az,amire ki akarok lyukadni: ez nem lehet véletlen! Hogy végre felcsillan a remény, hogy talán ő lesz az igazi, és erre ez történik? Tartsatok paranoiásnak kedves olvasók, de ez már nálam nem a véletlen kategória. Mintha valaki odafent készakarva akarna beleköpni a levesembe...hogy csakazértse legyen nekem jó...:S És az is nagyon érdekes,hogy valahogy mindig akkor derülnek ki az ilyen dolgok, amikor kezdené hinni az ember, hogy ,,Jólmenés" lesz... soha nem az elején,amikor még könnyen túl tudsz rajta lépni. Nem, mindig akkor,amikor már jóval nehezebben dolgozod fel a rossz hírt.

Persze, a történetnek nincs itt még vége. Meglátjuk,hogyan rendezi el Annie az érzéseit, és én is megpróbálok ,keresztbe tenni" a sorsnak:P

Mindannyian tudjuk, mik a jó bulik kellékei: a jó társaság, a jó környezet, étel-ital( ,,természetesen" némi alkohol), és végül,de cseppet sem utolsósorban: a retro magyar zenék:) Egy csoportársnőm szülinapját ünnepeltük-meglepetésbuli volt, és jelentem,a megleptés 100%-ig sikerült,és még az ünnepelt sem kapott szívrohamot:D- és egy-két modern szám- David Guetta:Memories, Flo Rida: Right Round, Lenny Kravitz - után bizony előkerültek a házibulik alapvető zenei asszeszoárjai: Edda-A kör közepén, Beatrice-8 óra munka..., Bikini-Részegen ki visz majd haza, Republic-16 tonna fekete szén, Bon-Bon: Valami Amerika, Tankacsapda: Menyország Tourist, és folytathatnám...:) Lényeg a lényeg, addig ültünk és beszélgettünk. Az első szám után nem ültünk le többet nagyon...táncoltunk, énekeltünk, örültünk,hogy fiatalok vagyunk és boldogok:) Mindezt kb. 21:30 körül. Mégegyszer mondom 21:30. Lesz jelentősége annak,miért írtam le kétszer az időt.

Kb. 12 -en voltunk: az ünnepelt, 3 rokon, és 8-an a szakról, a mi kis brancsunk:) A buli elején kicsit laposan indult a dolog, de ahogy megjött az ünnepelt, és láttuk,hogy a meglepetés a lehető legjobban sikerült( kb. 1 hétig szerveztük a bulit) egy picit mindenki meghatódott. Onnantól indult be a party, és a féktelen jókedv.
Egészen a szomszéd megérkeztéig.

A szomszéd 22:00 óra előtt állított be felindultan, hogy hangosak vagyunk, és hogy a gyereke nem tud aludni. Oké,rendben,aláírom. Tényleg nem voltunk halkak. De az istenért, nem éjszaka volt! Nem hajnalok hajnalán nem lehetett tőlünk aludni, hanem este 10 órakor,amikor azért, legyünk őszintén kedves olvasók, a legtöbb ember, sőt a legtöbb mai gyerek még nem alszik, ami nem biztos hogy helyes, de így van! Ha van valami,amit kifejezetten gyűlölök,az más örömének a direkt módon történő elrontása. És mivel nem trágárkodtunk, nem törtünk-zúztunk,nem a folyosón, vagy a házban randaríloztunk, hanem egyszerűen jól éreztük magunkat, én azt érzem, a szomszéd elsősorban az örömünket akarta elrontani. A bulit ezután beszüntettük, és a társaság feloszlott. ( mi egy haverommal együtt amúgy is indultunk volna lassan, de ha a kellemetlen tényező nem üt be, egy jó bulizós óránk lehetett volna még.)

Ettől eltekintve, nagyon jó kis este volt! Mindenki jól érezte magát, kultúráltan szórakoztunk, és biztos hogy lesz még ilyen alkalom máskor is...És akkor kiplakátoljuk a házban előre a bulit, és a csengőt is kikötjük;)

Máris itt az első bejegyzés:)

Bevezetésként még annyit, hogy már régóta gondolkodtam a blogindításon,és az első bejegyzés témáján. Sok töprengés után arra jutottam, hogy a barátságról fogok írni, beleszőve egy saját történetet.

A barátság fogalmát meghatározni nehéz, talán eddig még senkinek sem sikerült, de lehet,hogy helytállóbb az a megközelítés, hogy mindenkinek sikerült, csak másképpen. Az viszont biztos, hogy a legtöbb ember-köztük jómagam is- úgy vélekedik, hogy a jó barát(ok) az élet legszebb ajándékai közé tartoznak. Jóbarátok nem teremnek minden bokorban- de ha egyszer rátalálsz egyre, az mindennél többet ér. Nekem is van szerencsém egy (vagy kettő,erre majd még külön kitérek) ilyen testi-lelki jóbarátot a barátomnak nevezni, akit hívjunk most Dénesnek.

Dénessel 4.-dik éve vagyunk a legjobb barátok, az akkori sulimban ismerkedtünk meg, ahova két külön képzésre jártunk. Szokták volt mondani,hogy a legnagyobb barátságok nem indulnak könnyen- a miénk sem volt kivétel, mikor megláttuk egymást az első közös óránkon, bizony nem voltunk szimpatikusak egymásnak. Aztán valahogy mégis beszédbe elegyedtünk, megismertük jobban egymást, és azóta is a legjobb barátok vagyunk.

A barátságunk túlélt két,nagyon komoly veszekedést is (amiben a mostani barátnőjének is szerep jutott, de érdekes módon nem rajta kaptunk össze). Tudni kell ugyanis, hogy mindketten igen erős ,,jellemek" vagyunk: Dénes szeret a középpontban lenni, és nem nagyon ismeri el,ha nincs igaza,vagy valamit rosszul tud- én pedig gyakorlatilag ugyanez vagyok, csak még egy jóadag ,,kiállok az igazamért akár az ördöggel is" tulajdonsággal megáldva:D Lényeg a lényeg, hogy a második vita után 4 napig úgy nézett ki hogy soha többé nem beszélünk, nem találkozunk többet. És ekkor történt meg a csoda: képesek voltunk mindketten felülemelkedni önnön hiúságunkon, és a barátság érdekében feláldozni az elveinket. Dénes beismerte,hogy tévedett, én pedig beláttam,hogy nagyon hirtelen vontam őt felelősségre. És szerintem ez az igazi barátság ismérve: amikor képes vagy olyan dolgokat megtenni a barátodért, amit minden más körülmények között nem tudnál elképzelni,mondjuk egy haverod esetében. Ugyanis gyakran összekeverik a haverságot a barátsággal. Haverom nekem is rengeteg van, de igazi jóbarátom, legjobb barátom csak Dénes, és a párja, a már említett hölgy, akit most Susan-nak keresztelnék el.

Su-val pedig szintén egy különleges ajéndékot kaptam a sorstól- egy női legjobb barátot,akivel szintén voltak súrlódásaink és akiben szintén feltétlenül megbízom,mióta-ő is felülemelkedvén egy jellemvonásán a barátságért-inkább úgymond szembement a párjával azzal,hogy nem mondta el neki egy tervemet, amiből később meglepetés lett Dénes számára...persze, mondhatjátok,hogy ez nem nagy dolog, de én tisztában vagyok ennek a fontosságával, ugyanis Su őrülten szereti Dénest, minden gondolatát megosztja vele. De amikor a tanácsát kértem a meglepetést illetően,és hogy tartsa titokban Dénes előtt, egy percig nem hezitált, hogy mit tegyen. Dénes,miután megkapta a megleptést, megismervén a készülődés mozzanatait, azt mondta,hogy ennél szebb ajándék neki csak az,hogy Su-val ilyen jó barátok vagyunk.

Összefoglalva: A barátság számomra azt jelenti, hogy esetemben van két ember,akikben feltétlenül megbízhatok. Akikért képes vagyok megváltozni, és akik értem képesek megváltozni. Mellettem vannak bánatban-örömben egyaránt, és ha éjjel 2-kor hívom őket,akkor is felveszik a telefont. Akik azt mondják nekem,hogy olyanok vagyunk,mintha egy család lennénk, és akikről tudom, hogy komolyan gondolják.:)

,,Meg egy nagy fekete autó szentatyám"...mondotta volt Pelikán elvtárs.

Először is,köszöntök minden ide véletlenül ide tévedt,vagy akár készakarva elhatározott olvasót! Laredo vagyok, ennek a blognak a próbálkozója:) (a név egy amerikai jégkorongcsapatra utal:P) Bármibe le merném fogadni, hogy ezt a bejegyzést kb. senki nem fogja elolvasni,-vagy csak max. valamikor később, így tehát leginkább magamnak írom:)

Ami a blog témáját illeti: nem más ez,mint egy 22 éves fiatal férfi naplója, aki egyetemre jár, mellette ha van ideje, dolgozik, és ha még ezek után is van ideje( általában van:P) a barátaival tölti szabadidejét, van véleménye a politikáról,(bevallottan jobboldali) szereti a történelmet,a jó zenéket, jókat sörözni, építő jellegű vitákban részt venni. Summázva, ez gyakorlatilag egy napló. (egyébként kiskoromban évekig írtam kézzel naplót, sajnos ezt a szokásomat később elhagytam, de most itt folytatom:)) Talán nem mindig lesznek érdekesek a bejegyzések, és előre szólok,hogy bizony lesznek olyanok is, amelyek majd pikánsabb témákról születnek (igen,eltaláltátok, politika, napisajtó, stb.). Mindenkitől nagyon szívesen fogadok kommenteket, de egyet kérek: kultúrált formában! Igyekszem én is kultúráltan blogolni, és ha ettől esetleg a későbbiekben eltérnék, az erre való figyelmeztetést is szívesen veszem-ismét csak kultúrált formában persze.

A terv egyenlőre az, hogy 2-3 naponta jelentkezek. Persze könnyen lehet,hogy ez felfelé-lefelé fog változni, meglátjuk.

Egyenlőre ennyit, hamarosan jön az első bejegyzés:)